oldásokat hozó belső információ-átalakító munka. L: filozófiailag az emberi megismerés legmagasabb foka, a valóság visszatükröződésének folyamata, az erre vonatkozó gondolatok rendszere. Lélektanilag megismerési folyamat, problémamegoldás.
Gondolat: gondolkodással létrehozott tudati tartalom egysége (része). A gondolkodás célja vagy ahhoz vezető lépcsőfok, ezen belül az ötlet spontán létrejött tudásegység. L: a gondolkodás eredménye továbbá elgondolás, eszme, ötlet.
Kreativitás: új gondolatok
gyakori képzésére való képesség (hajlam). A:
alkotóképesség, a
tapasztalatok újszerű átszervezése és újítási képesség
jellemzi. L: lélektanilag szellemi alkotásra való képesség,
alkotóképesség.
Divergens gondolkodással
(mire használható még a konzervdoboz?), vagy konvergens
gondolkodással (mi a különbség az alma és szilva között?)
közelíti meg célját. Az alkotás fázisai (kiváló személyek
vizsgálata alapján): a feltárás, keresés, lappangás,
elfektetés, megvilágosodás, kidolgozás, igazolás. Tréninggel
a képességek fokozhatók.
Kreatívitásfokozás módszerei: elmélkedés, koncentráció, meditáció, kontempláció (szemlélődés) stb. egyéni (részben misztikus) utak, továbbá a brainstorming és más csoportos módszerek. L: meditáció elmélkedés, ill. irodalmi fejtegetés.
Intuíció: A: egy probléma közvetlen, nem tudatos átlátása, levezetés nélküli megoldása (korábban szerzett ismeretek és tapasztalatok alapján). Ráérzés, a valóság élményszerű megragadása. L: ösztönös, megérzés, belátás, valamely összefüggés belső szemlélődésből eredő váratlan megértése, élményszerű felismerés. Filozófiailag a tudat azon képessége, hogy az ismeret tárgyát nem érzéki tapasztalat vagy lépésről lépésre előrehaladó logikai gondolkodás alapján, hanem közvetlenül ragadja meg.
1.4.5 Az ismeretképző és befogadó gondolkodás "eszközei"
Az agy
: A: a központosult idegrendszer vezérlő része (agyvelő,
cerebrum, enkefalon). L: anatomiai fogalom, mint a
gondolkodás szerve, átvitt értelemben: ész, elmebeli
képességet is jelent.
Az elme: P: az elme, a
lélek és a szellem
szinoním kifejezések az ember egész “belvilágának,
összes lelki életének jelzésére”. L: 1/ ész, értelem. A:
csak az “elmebetegség” fogalmával kapcsolatban használja.
Szóhasználatunk szerint a gondolkodás és emlékezet lélektani
(szellemi) “szerve”, ami olvasmányaink nagy részével
öszhangban áll.
A lélek: P: a szellem és
lélek viszonylagos fogalmak: a szellem ellentéte az
anyagnak, a lélek a testnek (ez a dualista
szembeálitás Descartesre
vezethető vissza.). E ma-