oldásokat hozó belső információ-átalakító munka. L: filozófiailag az emberi megismerés legmagasabb foka, a valóság visszatükröződésének folyamata, az erre vonatkozó gondolatok rendszere. Lélektanilag megismerési folyamat, problémamegoldás.

Gondolat: gondolkodással létrehozott tudati tartalom egysége (része). A gondolkodás célja vagy ahhoz vezető lépcsőfok, ezen belül az ötlet spontán létrejött tudásegység. L: a gondolkodás eredménye továbbá elgondolás, eszme, ötlet.

Kreativitás: új gondolatok gyakori képzésére való képesség (hajlam). A: alkotóképesség, a tapasztalatok újszerű átszervezése és újítási képesség jellemzi. L: lélektanilag szellemi alkotásra való képesség, alkotóképesség. Divergens gondolkodással (mire használható még a konzervdoboz?), vagy konvergens gondolkodással (mi a különbség az alma és szilva között?) közelíti meg célját. Az alkotás fázisai (kiváló személyek vizsgálata alapján): a feltárás, keresés, lappangás, elfektetés, megvilágosodás, kidolgozás, igazolás. Tréninggel a képességek fokozhatók.

Kreatívitásfokozás módszerei: elmélkedés, koncentráció, meditáció, kontempláció (szemlélődés) stb. egyéni (részben misztikus) utak, továbbá a brainstorming  és más csoportos módszerek. L: meditáció elmélkedés, ill. irodalmi fejtegetés.

Intuíció: A: egy probléma közvetlen, nem tudatos átlátása, levezetés nélküli megoldása (korábban szerzett ismeretek és tapasztalatok alapján). Ráérzés, a valóság élményszerű megragadása. L: ösztönös, megérzés, belátás, valamely összefüggés belső szemlélődésből eredő váratlan megértése, élményszerű felismerés. Filozófiailag a tudat azon képessége, hogy az ismeret tárgyát nem érzéki tapasztalat vagy lépésről lépésre előrehaladó logikai gondolkodás alapján, hanem közvetlenül ragadja meg.

1.4.5 Az ismeretképző és befogadó gondolkodás "eszközei"

Az agy : A: a központosult idegrendszer vezérlő része (agyvelő, cerebrum, enkefalon). L: anatomiai fogalom, mint a gondolkodás szerve, átvitt értelemben: ész, elmebeli képességet is jelent.

Az elme: P: az elme, a lélek és a szellem szinoním kifejezések az ember egész “belvilágának, összes lelki életének jelzésére”. L: 1/ ész, értelem. A: csak az “elmebetegség” fogalmával kapcsolatban használja. Szóhasználatunk szerint a gondolkodás és emlékezet lélektani (szellemi) “szerve”, ami olvasmányaink nagy részével öszhangban áll.

A lélek: P: a szellem és lélek viszonylagos fogalmak: a szellem ellentéte az anyagnak, a lélek a testnek (ez a dualista szembeálitás Descartesre vezethető vissza.). E ma-